Az Út...

2009. június eleje. Meg akarok tanulni kínaiul. Jobb híján, egyelőre autodidakta módszerrel próbálkozom és forgatom a pár hónapja vett kínai-magyar szótárt. Elsőként, gondoltam megtanulom leírni a Sifumtól kapott kínai nevemet (Wang Xiao Hú). Fellapozom a „Lake”, vagyis a „tó” megfelelőjét a Hú-t, és akkor belémcsap a villám. Csak meredek a lapra, újra és újra olvasom a sorokat. Keresem, hol lehet a tévedés, az elírás, a félreértés (mert az ember ilyen, kétkedő). De, nincs.



Itt kell visszakanyarodnom 1998-ig, amikor is a Lake becenevet kaptam. Tulajdonképp, nem is kaptam, hanem választottam. Internetes működéseim (értds: csevegés, chat) kapcsán, amolyan nick-nek. Ezt most minek tulajdonítsam? Véletlennek? Nem hiszek a véletlenekben. A tudatalatti komisz játékának? Lehet(ne). Ha nem szövődne tovább a történet...
Már régóta tudtam, hogy a Norbert egy germán eredetű név, és „északi fény”-t jelent. Északi nép, északi fény. Érdekes párhuzam. Azonnal felhívtam édesanyámat és rákérdeztem, hogyan kaptam a nevemet? Elmondta, hogy nem tudja, milyen késztetésre lettem Norbert, de nem volt más alternatíva arra az esetre, ha fia születik, és már jóval (kb. 5-6 hónappal) a megszületésem előtt így beszéltek hozzám (leginkább az unokanővérem mondta mindig, hogy a hasában Norbi van... a tiszta gyermeki tudat, érdekes nem?). Megjegyzem, családunkban pont Ágica az, akivel mindig is tökéletesen értettük/éreztük egymást.
Mi van még a nevemben? Bozó. Erről nem tudtam semmit. Eddig. Belevetettem magam a kutatásába, és tessék.

„A családi hagyomány szerint Burgundból menekült és a vezérek korabeli rablóhadjáratok alatt Lombardiában a magyarokhoz csatlakozott család, mely Baranyában letelepülve, új lakóhelyét régi lakóhelyének emlékére Digneberque-nek nevezte el, melyből a magyar kiejtés szerint a Dinyeberke, illetve Dinyeberki név alakult ki. A község, mely ma is fennáll, a régi okmányokban ezen két formában említtetik, sőt a lakosok ma is mindkét néven nevezik, hivatalosan azonban Dinnyeberki (pedig a dinnyéhez semmi köze). Ágod község, melyet a „Hunyadijak kora” című munka mint meglevőt sorol fel, Szigetvár ostroma alkalmával elpusztult. A család már az Árpádházbeli királyok alatt birtokos nemes család, melyről a legrégibb adat a „váradi regestrumban” található, mely 1230-ban sorol fel egy Bozót, aki megyei pristaldus.” (forrás Kempelen: Magyar nemesi családok)

Nem kétséges tehát, hogy a Bozó az egyik legősibb magyar nemesi család, mely Burgundia területéről származik. De hol van a hun kapcsolat? Az i.sz. 400-410 körül letelepült alánok (Dr. Obrusánszky Borbála történész-orientalista-hun kutatótól megtudtam, hogy szintén szkíták voltak) népesítették be a szóban forgó területet. Törtélelmi források szerint Belső-Ázsiából a folyamatos hun támadások elől menekültek.



A mai Franciaország területén egyetlen olyan várost találtam, melynek neve „Digne”-vel kezdődik, ez pedig: Digne les Bains. Erre folytattam kutakodásomat. Az első keleti eredetre utaló jel, a város címerének közepén elhelyezkedő nagy sárga liliom. Bár ez a szimbólum „Anjou liliom”-ként ismert, meggyőződésem, hogy mint sok más jel (svasztika, hexagram, stb.) keletről származik. Hogy eme megállapításom nem csupán feltételezés, azt egy 2006-ban, Belső-Mongólia tartomány székhelyén, Hohhotban, az Öttörnyú templom faláról készített fotómmal támasztom alá.



Azonban, Digne les Bains városának, nem ez az egyetlen távol-keleti kapcsolata. A városban található Ancienne cathédrale Notre-Dame-du-Bourg temploma, mely 1200 körül épült és bejáratát két kőoroszlán őrzi. Ez is tipikusan keleti jellegzetesség, Kínában szinte az összes buddhista szentély bejáratánál oroszlán szobrok vannak.
A város leghíresebb szülöttje Alexandra David-Néel, aki a 20. sz. első harmadában Kelet, főként Tibet kutatója volt, itteni házát a kutatóútjain összegyűjtött tárgyakkal valóságos buddhista szentéllyé alakította át.

És akkor még valami. Mindenki jól nézze meg a Bozó család címerét. Ismerős a két oroszlán? Ugye-ugye!? Több, mint érdekes.



Folytatom...